Imbolc

Az imbolc a kelta kulturális kör egyik ünnepe, mely a Gergely-naptár szerinti február 1-jét megelőző nap sötétedésekor kezdődik. Az imbolc a tél végét, a tavasz jövetelét jelképezi, elvégre nagyjából a tél derekán található, a kelta újévet jelentő samhain és a nyár kezdetét jelző beltane között. A növekvő fény, a rituális megtisztulás és a szűz istennő ünnepe.

A nyáj állatai vagy ekkor adnak életet az év első ivadékának, Ebben az időszakban adtak a szűkös tél után először tejet a juhok. Ez azért jeles „esemény”, mert a kemény tél folyamán a többnyire a természetre utalt népek az évszak beállta előtt felhalmozott élelmiszerkészletekből voltak kénytelenek gazdálkodni. A juhtej pedig közismerten magas tápértékű, zsíros tej, így a szűkösség végét is jelentette az, ha az asztalra juhtej került. Természetesen nem elhanyagolandó tény, hogy ha juhtej van, akkor kisbárány is. Így a juhok ellése a megújulás, termékenység jelképeként is felfogható. Erre a hagyományra utal az óimelc ( skót-kelta eredetű név, jelentése: „anyajuhok teje”) alakváltozata az ünnep nevének. Imbolc, druida nevén Oimealg a szoptatós juhok ünnepe. Ez a magok megáldásának és a mezőgazdasági eszközök megszentelésének ideje.

Az ünnepnapot általában Brigit istennőhöz kapcsolták. Ő a költészetet, a kovácsmesterséget, gyógyítást pártfogolja, de emellett a tűz istennője is. Emiatt a korai hagyományokban jellemző volt az örömtüzek gyújtása is.  Ehhez egy másik istenség, Cailleach is kapcsolódik.  Ő ilyenkor gyűjti össze a tűzifát a tél végére. A legenda úgy szól, ha Cailleach úgy kívánja, hogy a tél tartson tovább, akkor Imbolc napján az idő fényes és napos lesz, így több fát tud gyűjteni. Az emberek így megkönnyebbülnek, ha Imbolc napján rossz az idő.

Ez a nap előnyös továbbá a jövendőmondásra, valamint az időjóslásra. Utóbbira példa az amerikai területen elterjedt Mormotafesztivál, valamint a magyar hagyomány, a barlangjából kijövő medve is.

Egyéb előfordulások még:

„Az ókori Rómában a Lupercalia nevű pásztorünnep esett februárra, és ez a birodalom szétesése után is megmaradt. A Lupercalián jelentős szerepet kapott a megtisztulás, és a hónap neve is innen ered: Februus a megtisztulás istene a római mitológiában. Az ünnepet végül I. Gelázius pápa nyomta el az V. század végén, és ekkorra már a keresztények átvettek megtisztulási szertartásokat a pogányoktól.”

Forrás:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Imbolc

https://index.hu/tudomany/tortenelem/2010/02/02/a_mormota_szerint_meg_hat_hetig_tart_a_tel/

http://web.tvnetwork.hu/vidaa/wic/imbolc/

http://www.annwn.hu/panteon/festivals/imbolc

Samhain a kelta nyelvi-kulturális kör egyik legjelentősebb ünnepe, mely október 31-én sötétedéskor kezdődik és november 1-jén ér véget. Az ünnep megtalálható minden kelta népnél – igaz, különböző neveken. Különböző újpogány vallásokban (pl. wicca) szintén fontos ünnep.

A kelták hite szerint ezen az éjszakán az evilági és túlvilág közti határ eltűnik, könnyen átjárhatóvá válik. Egyes értelmezések szerint ez a külső valóságunk és belső világuk közti összefüggésre is ráhúzható. Megnyílnak a sídhk (tündérdombok), és az emberfeletti lények, valamint a halottak szabadon járhatnak köztünk. Feladatunk, hogy gondoskodjunk szeretteink szelleméről: megvendégeljük őket, akár külön terítéket is szolgálhatunk fel számukra a vacsoránknál. Különösen azoknak, akik az elmúlt év során távoztak közülünk. Az írek régi hite szerint ilyenkor a föld alól is előmerészkednek különböző teremtmények. Ezek lehetnek jó, vidám, de ártó, gonosz lények is. Ez utóbbiaktól megóvhatjuk magunkat, ha ijesztő képűre faragott töklámpást állítunk az ablakunkba, udvarunkba, kertünkbe, amelynek belsejébe egész éjjel égő gyertyát állítunk, valamint ijesztgetve egymást is, mindenféle jelmezekbe bújva riaszthatjuk el a rossz szellemeket. - Az eredeti kelta szokás szerint csak a felnőttek mulattak ily módon.

Samhain ünnepéhez számtalan szertartás, jóslás kötődik, hiszen a pogány kelta hit szerint ez az év legmágikusabb éjszakája. Ilyenkor a család körbeüli a tűzhelyet, és a tűz körül kísértethistóriákkal szórakoztatják egymást. Másutt szeánszot ülnek, tarot-kártyát vetnek, vagy rúnából jósolnak. Ezen az éjszakán különösen hatásos, ha tükör előtt elsuttogjuk a kívánságunkat.

A Samhain igazi értelme, jelentősége az eltávozottakkal való kapcsolat fölidézése, emlékük, szeretetük ápolása, majd békés elbocsátásuk. "Engedd távozni a távozni akarót, engedd érkezni az érezni akarót" Lelkünkben is felidézhetjük ilyenkor az elmúlt év "eltávozottjait", személyeket, történéseket., "vendégül látjuk" őket, megtiszteljük, majd békében elbocsátjuk, hogy aztán nyugalomra találjanak és figyelhessünk az új történésekre.

http://web.tvnetwork.hu/vidaa/wic/samhain/

https://hu.wikipedia.org/wiki/Samhain

https://heted76ar.hu/samhain/

http://www.life.hu/horoszkop/20141029-samhain-a-kelta-napfordulo.html

Amennyiben a Balaton északi partjára tervezünk kirándulást, nem kell attól tartanunk, hogy órákig kell bolyonganunk, míg valami értelmes úti-célra nem lelünk. Épp ellenkezőleg. A vidék a bőség zavarával okoz fejtörést. Változatos tájaival számtalan látványosságot tár elénk; vannak itt tanúhegyek, a főút mellett megbúvó gépkocsis pihenő, Pazar panorámával, várak és kastélyok a letűnt korokból, néhány misztikus hely társaságában. Valamint számos borvidék, a kulináris élvezetek hódolóinak.

Mi ez alkalommal egy könnyedebb terepet szúrtunk ki, amely azonban mégis mindenhonnan merít egy keveset. Túránkat a káptalantóti termelői vásárral kezdve egy bevezető sétával indultunk neki a környék felderítésének. Csak, hogy szokjuk a klímát. Sajnos a vásár egy ideje kinőtte saját magát, a régi, családias hangulat már a múlté, ezzel szemben viszont a kínálat jócskán bővült. A bolhapiacos kincsvadászok épp úgy megtalálhatják számításaikat, mint a vidék ízeire vágyók, mindezt egy ámulatba ejtő környezetben.

Innen utunk Szentbékkálára vitt minket, ennek a kis falucskának az úgynevezett Kőtenger a legfőbb látványossága. Mint ahogy az egész tájra jellemző, az itteni, néhol félelmetes mérteket öltő sziklatömbök is vulkáni aktivitás utóhatásai, melyek az évezredek során erodálódva alakították ki a környék jelenlegi látképét. A terep nem vészes, gépkocsival megközelíthető, majd a parkolóból egy kisebb emelkedőn keresztül már be is léphetünk az aprócska domboldal taraján megülő tömbök közé. Kisgyerekes családok számára is kiváló kirándulóhely, bár a nagyobb tömbökre azért csak óvatosan merészkedjünk fel. Némelyik kissé ingatag. Az egész terep nagyjából fél-egy óra alatt bejárható, mindenfajta megerőltetés nélkül, emellett a következő állomásunkkal karöltve része az egész országot keresztülszelő Kék-túra útvonalnak.

Búcsúzva a sziklatömböktől, egy rövid pihenőt beiktatva Csobánc vára felé vettük az irányt. Az első komolyabb emelkedő aznap a hegy lábánál várt minket. A hegy szót itt jó szándékunk jeleként használjuk, ugyanis a tanúhegyek közül egyik sem éri el az 500 méteres magasságot, mégis a csonka, méltóságteljesen a fennsík fölé magasodó, domb megköveteli a neki kijáró tiszteletet. A domboldalban kiépített ösvény kanyarog egészen a tetőn pihenő romokig, ahonnan kiváló rálátás nyílik a Balatonra, a hegyekre, a tapolcai medencére egyaránt. Kissé délre a várromtól, a Balatonnal szemező domboldalon az ember egy pillanatra megtalálhatja lelki békéjét, gyönyörködve a kilátásban.

Beltaine (egyéb névalakok May Day, Walpurgis-éj, íreknél Bealtaine, a skótoknál Bealltainn) április 30 naplementétől  május elseje naplementéig tart. Ősi kelta ünnep, melynek jelentéséről eltérő vélemények alakultak ki. Egyesek szerint a szó „fényes tűz” jelentéssel bír, míg mások Bel, Belenus istenhez kapcsolják.

Több pogány, újpogány vallásban is előforduló ünnep. Ez az újjászületés ünnepe, a Természet feléledése. Ellentéte Samhain-nak, emiatt Cetsamhain-nak is hívják. Beltane eredetileg kelta vagy druida tűzfesztivál volt, amit az Istennõ és a Szarvas istenség egyesülésének megünneplésére celebráltak, a termékenység dicsőítésére. A régi korok emberei a termékenységért állatokat áldoztak fel a tűzben, többnyire juhokat.

Beltane az ifjú Isten férfivá serdülésének ünnepe. Ekkor szeret bele az Istennőbe, szerelmük beteljesülése is ekkor megy végbe. Az Istennőben megfogan az Istenség. Az ő termékenységének, megtermékenyülésének ünnepe ez. 

A virágok és a zöld lombok az Istennőt jelképezik, maga a májusfa az Istenséget. Beltane jelenti az életerő, a szenvedély visszatérését, és a vágy beteljesülését.

Az egyik legfontosabb ünnephez tartozó szimbólum, mely a mai napig fent maradt a Májusfa.
Eredetileg fallikus szimbólum volt, emiatt főleg legények állították a kiszemelt leányoknak. Az egyes fafajtáknak is megvolt a sajátos jelentése. Színes kendőkkel, szalagokkal díszítették fel, ezek nőszimbólumok.  Máshol enni- és innivalókkal díszítették, és a legényeknek kellett lehozni. Körültáncolták. 
További népszokás, hogy a házakat zöld lombokkal díszítik fel. Emellett íjászversenyeket, lakomákat, zenével tánccal egybekötött tivornyákat is rendeztek. A leányok megmosakodtak a Beltane-hajnali harmatban, hogy szépek és fiatalok maradjanak.

Az egyik legszebb szokás: a falu vagy város fiataljai kimennek a mezőre, erdőbe április 30.-án éjfélkor, virágokat szedtek, azt hazavitték, és azzal ékesítették magukat, otthonaikat. Minden egyes háznál megálltak, lakomáztak, ettek-ittak, jól érezték magukat. 

Az ünnep hagyományos színei: a piros és a fehér, valamint a zöld lombok. A ház védelmére virágszirmokat hintettek szét, majd összesöpörték egy sarokba, és a ház köré hordták. 

A keltáknál ez mindenképpen a termékenységi rítus időszaka. Bár Ostarától eltérően ez már az aktívabb, gyakorlatibb termékenységet jelöli. Tűztisztítások, áldások és imák időszaka ez.

Felhasznált irodalom:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Beltane

http://web.tvnetwork.hu/vidaa/wic/beltane/

http://www.annwn.hu/panteon/festivals/beltane

Tavasz beköszöntével egyre többször kerülnek előtérbe az ilyenkor megtartandó ünnepekhez tartozó népi kellékek, szokások. Azonban legtöbbjüket elfogadjuk úgy, ahogy vannak, nincsenek megmagyarázva, nincs felfedve a mögöttes tartalom. Mi köze a keresztény ünnepnek a tojáshoz és a nyulakhoz? A válasz egyszerű. Semmi.

Mindkét fogalom ősi korok óta a termékenység szimbóluma. Ezen belül is az újjászületés, megújulás ünnepéhez, a kelta Ostara-hoz kapcsolódik. A termékenység szász istennőjének, Eostre-nak a napját üljük ilyenkor, a germánoknál Ostarát köszönthetjük e napon. Az Istennő teszi termékennyé a Földet, felébreszti őt mély álmából.

 A hiedelemvilághoz jelentősen hozzátartozott a nyúl, mint a szaporaság jelképe. Beda Venerabilis középkori történetíró leírásában az istennő a gyerekek szórakoztatására kedvenc madarát nyúllá változtatta, ám az hamarosan színes tojásokat kezdett tojni, ezeket pedig az istenség a gyerekeknek ajándékozta. Egy másik változat szerint az istennő talált egy sérült madarat. Annak érdekében, hogy az állat életét megmentse, nyúllá változtatta, azonban a nyúl megőrizte tojásrakó képességét. Köszönetképpen a nyuszi kidíszítette a tojásokat, és az istennőnek ajándékozta.

A másik jelkép a tojás, melynek megjelenési formája szintén fontos szimbólum: a sárga gömb a belsejében maga a Napisten, héja a Fehér Istennő, az egész együtt pedig az újjászületést jelképezi. Ennek köszönhetően számos nép mitológiájában fellelhető. Az írott tojásokon gyakran ősi szimbólumok figyelhetők meg, melyek a világgal és a Földdel hozhatók összefüggésbe. Innen már sejthető, hogy a tojásfestés is kultikus cselekedet, melynek gyökerei a pogány korokig nyúlnak vissza. A pirosra festett tojás minden idők minden kultúrájában a Nagy Istennőt, termékenység-elősegítő, új életet teremtő tulajdonságát jelképezi.

Az ünnephez még számos népszokás, szimbólum tartozik, melyekre most külön nem térnénk ki. Az érdeklődök számára az alábbi linken minden fellelhető:

http://web.tvnetwork.hu/vidaa/wic/ostara/szimbolumok.html

Felhasznált irodalom:

http://web.tvnetwork.hu/vidaa/wic/ostara/tojas.html

http://www.sze.hu/muvtori/belso/aktualitas/husvet/husvet4.htm

https://hu.wikipedia.org/wiki/Ostara

Ostara – A tavaszi nap-éj egyenlőség és a megújulás ünnepe

Bár az időjárás a cikk írásának idejében igyekszik leplezni, de március 19 és 21 közé eső időszak a tavasz igazi kezdetét, a tavaszi napéjegyenlőséget jelöli. A csillagászati nappal és éjszaka ezen a napon kerül egyensúlyba, ezt már évezredekkel ezelőtt a természettel teljes harmóniában élő őseink is jól megfigyelték. Emiatt is volt számukra különleges ez a nap. A pogány vallások Ostara-t, a fák ünnepét ülik ilyenkor.

A legtöbb természetvallás jeles napként tartja számon a mait, amikor a természet felébred álmából és a föld ismét termékeny lesz. Az elvetett mag hajtásnak indul, új élet kezdődik. A földműveléssel foglalkozó őseink nekiláthattak a vetésnek, ültetésnek, melynek eredményét a későbbiekben élvezhették.

Ez a nép megfigyelésen kívül spirituális értelemben is megfontolandó. A néphit szerint ezen a napon minden egyensúlyba kerül, és ha az ember elcsendesedik, befelé fordul, akkor meglelheti a kérdéseire a megfelelő választ. Úgy tartják, hogy ezen a napon érdemes belekezdeni valami újba, mert az könnyen sikerre vezethet. Ez az időszak tökéletesen megfelel új tervek készítésére, új dolgokba történő belekezdésbe.

Az ünnephez több istenséget is kapcsolhatunk.

A termékenység szász istennőjét, Eostre-t, valamint a germán Ostarát köszönthetjük e napon.
Némelyik wicca-hagyomány a Zöld Istennőt és a Zölderdő Urát ünnepli ilyenkor. Az istennő termékennyé teszi a Földet, felébreszti Őt mély álmából, az Istenség pedig segít fölnevelni, érlelni a termést. Járja a zöldülő mezőket, öröme telik a természet bőségében. Ebből megfigyelhető, hogy Ostara napjához számos szimbólum és rituálé tartozik, de ezekről majd egy következő bejegyzésben.

Azt azonban kijelenthetjük, hogy ünnep talán legfontosabb üzenete az ember harmóniája a természettel, a régi hagyományok örökségének fenntartása.

Felhasznált, ajánlott irodalom:

http://joportal.hu/johirek/6398/2018_marcius_20_%E2%80%93_tavaszi_napejegyenloseg__csodakat_teremthetsz

https://sokszinuvidek.24.hu/eletmod/2018/03/20/tavaszi-napejegyenloseg-2018-idopontja-fogalma-nepszokasok-unneples/

http://www.sze.hu/muvtori/belso/aktualitas/husvet/husvet4.htm

http://web.tvnetwork.hu/vidaa/wic/ostara/index.html

A szarvakról (agancsokról) már egy korábbi cikkben tettünk említést, most azonban szeretnénk ezt a témát kicsit jobban körüljárni. 

„A szarvak a természet őserejét jelképezik, mely a bika erejében vagy a támadó bivaly megállíthatatlan hatalmában fejeződik ki; mindaz a fenség és nyers életerő megnyilvánul benne, mely megérint minket, mikor megpillantjuk a királyi agancskoronájú szarvasbikákat a felkelő nap fényében.”  Igen fontos része a szarv szimbolikájának a megújulás, újjászületés, termékenység. Ez természeti megfigyelésekre lett alapozva: a szarvasok minden ősszel elhullajtják agancs-koronájukat, hogy tavasszal ismét újat növesszenek.

A szarvakkal rendelkező, istenségek jelentős szerepet játszottak a korai civilizációkban, kezdve Suméria erőteljes bikaistenségeinek misztériumától egészen az ősi Egyiptom kos és bika alakú istenségeiig; az antik világ szinte minden vallásának központi részében foglaltak helyet.
 A boszorkányság és általában a természeti vallások erős szimbolikával dolgoztak. A vadászat istene így természetesen a vadakra hasonlított, melyeknek az egyik fő jellemvonása az agancsa, vagy szarvai voltak.

A kereszténység térhódítását követően a régi pogány vallások az új vallás vetélytársai voltak. Mivel teljesen nem sikerült áttéríteni az embereket, ezért kezdtél el a régi vallások isteneit az új vallás ördögeiként ábrázolni. A természeti hit istene szarvakat viselt. Melynek következtében egyből a Sátánnal kezdték el azonosítani, a pogány követőit pedig a Sátán híveinek. (Érdemes kitérni arra, hogy maga a Sátán szó fokozatosan nyerte el a gonosz jelzőt, eredetileg a héber Ha-satan versenytársat, ellenfelet jelentett, ógörög fordítás révén került elő a diabolos, vagyis gonosz kifejezés.)

Lokit, a skandináv mitológia bajkeverő istenét (egyik csínyéről már tettünk említést, lásd: http://osiosveny.blog.hu/2016/12/25/yule_unnepi_hagyomanyok) gyakran ábrázolják szarvakkal, ennek az oka szintén az istenség démonizálása volt.

Érdemes megjegyezni a 8.-13. század idejének legrettegettebb harcosait, a vikingeket a mai napokig szívesen ábrázolják tülkökkel, szarvakkal ellátott sisakokban, azonban semmilyen történelmi lelet nem támasztja ezt alá. Innen már jogosan levonható a következtetés, hogy ennek célja valószínűleg a fentiekhez hasonlóan a félelemkeltés, elrettentés lehetett.

Számos istent, istennőt ábrázoltak szarvakkal a korai időkben, melyek felsorolásához több bejegyzés is kevés lenne, de összességében mindegyik hasonló jelentéstartalommal bírt. A termékenység, a fény, a megújulás, az erő jelképei, melyek mind pozitív, mágikus jelentéstartalommal vannak töltve.

Forrás:

http://www.berkano.hu/szarvak.html

Raymond Buckland: A boszorkányság Nagykönyve

Több cikkben is szóba jött már a skandináv mitológia, a téli napforduló, vagy éppen a december hatodikai és karácsonyi ünnepnapok kapcsán is. Ezért is szeretnék most az elejétől indulni, és ejteni pár szót a vikingek által elképzelt világteremtésről.

A kezdet kezdetén a világ egy feneketlen szakadékból, a Ginnungagapból állt. Két oldalán a Nifelheim (a jég birodalma) és a Muspelheim (a láng birodalma) magasodott. Hideg és meleg, Yin és Yang, északi megfelelői.  Utóbbiból kipattanó szikrák megolvasztották a jég birodalmát, a cseppekből Ymir óriás, majd Audumbla egy hatalmas tehén alakult ki. Míg a tehén a szakadék sós szikláit nyalogatta, addig Ymir a tején élt. Audumbla nyalta ki a sziklákból a következő élőlényt, Bure óriást, aki az istenek nemzéséért felelős. Ymir ez alatt alvs közben izzadni kezdett, bal hónaljából egy férfi és egy nő bújt elő, akik zúzmara-óriásokat nemzettek. Ezek az óriások idővel annyira elszaporodtak, hogy nem lehetett tőlük mozdulni a földön. Bure unokái elégelték meg ezt a helyzetet és agyonütötték Ymirt. A három isten Odin, Vile és Ve, asa-istenek voltak.

Ymir kiömlött vére végigsöpört a Földön, és magával ragadta az óriásokat. (Egyfajta özönvíz mitológia, mely szinte minden nemzet és vallás tanaiban fellelhető) Az áradatban Audumbla is halálát lelte. Az istenek Ymir testéből igyekeztek minél többet újrahasznosítani.  Véréből tenger, húsából termőföld, csontjából hegyek, fogaiból sziklák, hajából erdő lett. Oszlásnak indult testéből kibújt törpék közül négyet választottak ki, Észak, Dél, Kelet és Nyugat névvel illették őket, és kezükbe adták Ymir koponyáját, melyből így az égbolt lett. Muspelheim szikráiból csillagok, egy-egy marékból pedig a Nap és a Hold lett. Utóbbi kettőt díszes hintóval hordozták körbe, miközben két farkas, Skoll és Hate üldözőbe vette a hintót.

Egy napon az istenek a világot járva két fatörzset fedeztek fel, melybe életet leheltek. Ask (kőrisfa) és Embla (szilfa) nevet kapta a két fatörzs. (Ádám és Éva, más mitológiában)

Viking világkép.

A világ közepén Yggdrasil, az óriási kőrisfa magaslott, melyet világfa-ként is emlegettek. A fa szimbólum az egész mondavilágot átszövi. A világfa egyik gyökere Mimir óriás gondjaira bízott bölcsesség kútjáig nyúlt, a másik az örök fagy birodalmáig, az északi Nifelheimig ért, a harmadik Asgard, az istenek birodalma alatt terpeszkedett. Amíg Yggdrasil elég vizet és táplálékot kapott, a világot nem fenyegette veszedelem.  Az öntözésről három övőbe látó istennő, norna gondoskodott: Urd (a múlt), Verdante (a jelen) és Skuld (a jövő). Nagy tiszteletnek örvendtek, ítéleteikben az istenek sem kételkedtek. Ők mérték ki az újszülöttekre váró jót és rosszat, fonták sorsuk fonalát.

A világfára veszély is leselkedett, ugyanis gyökereit egy sárkány rágta, Nidhögg.  Közte és a fa lombja fölött köröző sas között egy mókus, Ratatosk futkározott, hírvivőként.

A legfelső ágakon, Asgardban az istenek, a középső ágakon Midgardban az emberek laktak. Asgardban volt Valhalla palotája, ahova a hősi halált halt harcosok jutottak, míg az ágyban, párnák közt elhunytak Helheimbe, Hel istennő birodalmába jutottak.

Az istenek kapcsán számos legenda és mítosz maradt fel, melyek több cikket érdemelnek, így az elkövetkezendőkben szeretnénk majd pár szóval kitérni a fontosabb istenekre, azok cselekedeteire is.

Bár a legtöbb pogány kultúrkörben az újév kezdete nem egyezik meg a jelenleg használt naptári újévvel, azért ehhez a naphoz, Január elsejéhez is fűződik néhány népszokás. Még ha ezen nem is gyökereznek olyan mélyen, mint a korábban említett hagyományok.

Elsőre kezdjük néhány népi megfigyeléssel:

- januári meleg isten csapása
- gyenge január, forró nyár, hűvös tavasz
- ha nem lenne fagy január hónapban, úgy biztosan meg fogja azt hozni március vagy április hónapja
- nedves január mellett a pincében üres marad a hordó
- téli mennydörgés jó termést, de még eljövendő csikorgó telet jelent
- januári kövér veréb, hosszú tél
- ha a mókusok ősszel sok diót és mogyorót gyűjtenek, akkor kemény januárra és általában hosszú télre lehet számítani
- a ködös január nedves tavasszal jár 

Ezen felül az emberek is sokat tehetnek, hogy az elkövetkezendő év a reményeik szerint teljen. Talán mindenki számára ismert a lencse ajánlott fogyasztása (egyébként minden szemes étel, köles, rizs, bab is megfelel a célnak). A fent említett ételek fogyasztását a gazdasági jólét zálogaként könyvelték el, ahogy a malachús fogyasztását is. A malac túr, kitúrja a szerencsét, tartják. Azonban a hal, illetve a csirkék fogyasztása nem ajánlott, mert akkor a szerencse elúszhat illetve kikapirgálják. Legalábbis Magyarországon tartja magát ez a hagyomány. A skandináv országokban például a hering fogyasztása (melynek pikkelyei a pénzérmékre hasonlítanak) a megszokott. A tengeren túl a kukorica (arany), Hollandiában és számos más országban kerek ételek (melyek a teljesség szimbólumai) kerülnek terítékre.

Fontos megjegyezni a táplálkozáson kívül egyéb szokásokat is. Az óév búcsúztatása mindenki számára a zajkeltéssel telik, ennek eredeti jelentése az ártó szellemek elriasztása a következő esztendőtől. A háztartásban ezen a napon nem kell megerőltetnie magát senkinek, tilos a mosogatás, teregetés, illetve a szemét lecipelése is. Itt is minden a szerencsével van összefüggésben.

Ma már egyre ritkább, de a kútból hozott mosdóvízhez is jelentéssel bírő tartalmat társítottak. Aki reggel a kútról elsőnek mert vizet, úgy mondták, elvitte az aranyvizet, egész évben szerencsés lesz. Egyes vidékeken a mosdóvízbe egy piros almát is tettek, ami szintén az egészség jelképe.

Emellett az sem mindegy, ki az első vendég a házban. Ha nő nemű személy érkezik hozzánk aznap elsőként vendégségbe, akkor szerencsétlenséget, ha férfi, akkor szerencsét jelent számunkra.

Ennek ellenére idén se zárkózzunk be a négy fal közé, a hagyományok mellett ápoljuk a barátságot, és legyünk azon, hogy mindenki számára elviselhető életet teremthessünk. Ezúttal kívánunk mindenkinek kellemes, élményekben gazdag új évet!

Vlad

forrás:

http://kovacsneagi.qwqw.hu/?modul=mcsop&a=171972
http://www.macosz.hu/szilveszter-2007.html
http://index.hu/tudomany/til/2017/01/01/miert_eszunk_lencset_ujevkor/

A korábbi bejegyzés alkalmával körülírtuk az ünnepet pár szóval, most azonban részletesebben is mesélünk a téli napforduló ünnepének hagyományairól és kellékeiről. Számos szokás maradt fent a mai napig, vette át a keresztény kultúrkör, így szükségét látjuk, hogy bemutasson honnan is indult minden.

Az első, és talán az egyik legfontosabb a Yule-fa, a germán-skandináv mitológiából. Ez általában egy örökzöld fa volt, a legtöbb esetben élő, tehát mondjuk az udvaron, vagy a teljen állt, de olyanról is tudni, melyet később ültettek ki, a természetbe. Ennek a fának a tövében is gyakran hagytak ajándékok, melynek célja az elf-ek jóindulatának elnyerése volt. Érdemes összevetni Odin lovának a csizmában hagyott ételekkel, mely a Mikulás ünnep elődje volt. Itt is először az emberek hagytak ajándékok az emberfeletti lényeknek, mára mindkettő szokás a visszájára fordult, eredeti jelentéstartalmuk elferdült. Az ajándékokon kívül a díszítés is szokás volt, szakrális célokat szolgálva. A díszítőelemek – melyeket saját kezüleg készítettek ­– szimbolikus jelentéstartalommal bírtak. A napok, a csillagokat, az időt vagy éppen a hónapokat ábrázolták. Emellett a saját készítésű díszek tartalmazhattak számos egyéb összetevőt: szárított rózsabimbók, fahéj rudacskák, áfonyaláncok, diók, szalmacsillagok, illatos füvekkel, virágszirmokkal és fűszerekkel megtömött kis zacskók, vagy kristályok is fellelhetőek voltak a díszítő elemek között.

A következő elem a Yule-tuskó

Hagyományosan kőris, tiszafa, vagy nyírfa tuskója. Tüze az örök, elpusztíthatatlan fény szimbóluma, a fény újjászületésének segítője. A hagyomány szerint a gazda saját földjéről kell származnia, vagy lehet kapott ajándék, ám venni sohasem szabad. A Tizenkét Éjszaka mindegyikén tizenkét órán keresztül ég a kandallóban, vagy első éjjel ég, a többi napon és éjszakán át parázslik. Feldíszítik, akárcsak a karácsonyfát: örökzöld ágakkal, magyallal beborítják. Meglocsolhatják sörrel, almaborral. Mindig eltesznek egy darab tuskót, a következő évben azzal gyújtják meg az új Yule-tüzet, az örök, megszakíthatatlan körforgás értelmében.

A tiszafáról a következőt tartják:

A tiszafa (Taxus baccata) a fenyőhöz hasonló tűlevelű örökzöld Európában. Kemény és rugalmas fájából régen főleg fegyvert, íjat készítettek. Levelének és magjának mérges volta szabja meg helyét a hiedelmek világában. Ma is kedvelt temetői díszfa, de már az antikvitásban a halál fája volt, ezért az ír fanaptár az év utolsó napjának jeléül a fenyővel, az újjászületés fájával párban az év fordulójára ültette. A tiszafa téli helyét a naptárban az is indokolja, hogy igazán ekkor fejti ki mérge a hatását; lombja télen négyszer annyi mérget (taxint) tartalmaz, mint nyáron. Hellászban és Itáliában Hekaté halálistennőnek szentelték, amint azt magával Hekatéval mondatja Shakespeare: “...slips of yew Sliver’d in the Moon’s eclipse.” (Macbeth, III.felv. 5.sz.) Egy ír balladában a halott szerelmesek testét tiszafanyársakkal szögezik a koporsóikhoz, hogy távol tartsák őket egymástól, de a nyársak kihajtanak és fává nőve összeölelkeznek a sírok felett. Bretagne-ban úgy tartják, hogy a temetői tiszafák gyökere a hullákból szívja ki a mérget. Mérgező volta a régiek hite szerint megnövelte a fájából készült íjak erejét (gr. toxikon “nyílméreg”, toxon “íj”). Mindazonáltal nem csak borús képzetek fűződtek hozzá. Sírok díszeként nemcsak a halálra emlékeztetett; örökzöld és igen hosszú életű lévén az “örök életet” is jelképezte. Angol temetőkbe pedig azért ültették, hogy azokat a boszorkányok okozta viharoktól megvédjék.

Fagyöngy:

A fagyöngyhöz kapcsolódó hagyományt talán ma is mindenki ismeri, bár eredetéről keveseknek van információja. Az ehhez kapcsolódó mondával egészen a Skandináv mitológiákig kell visszamenni, és egy jövendöléshez kapcsolódik. Balder (Baldur, Bal – függően a nyelvterülettől) istennek jósolták, hogy életét veszélyben forog. Ezért anyja, Frigg minden élőlénnyel megígértette, hogy nem fognak ártani a fiának. Egyedül a fagyöngyöt hagyta ki, amiről Loki, a bajkeverő isten tudomást szerzett. Egyszer, amikor bált rendeztek az istenek, és szórakozás gyanánt mindennel Balder-t célozták, tudva, hogy nem sérülhet meg, Loki felhasználta ezt a tudást. Egy fagyöngyből készült nyilat (néhol dárdát) adott Balder vak testvére, Hödr kezébe. Ő mit sem sejtve, Balder-ra lőtt, aki életét vesztette az ártalmatlannak vélt fagyöngytől.  Bár tettéért Loki és Hödr is elnyerte büntetését, a fagyöngynek Frigg megkegyelmezett. A szeretet jelképévé tette, és azt kérte, hogy akik megállnak alatta, csókolják meg egymást a szeretet és megbocsájtás jeléül.

A koszorú elődje:

A kelták ezen az ünnepen az ajtókra örökzöld ágakat aggattak, fagyönggyel, magyalággal díszítették azt. Ennek a szokásnak a “maradványa” az adventi koszorú, melynek kerek formája az év körét jelképezi.

Yule-kecske

Illetve, hogy semmi se maradjon ki a listából, még a Yule-kecskéről is ejthetünk pár szót, bár már egy korábbi cikkben érintőlegesen foglalkoztunk vele. A Jolbocken köré szintén ajándékozó szerepkör épült az évek folyamán. Egyrészt a falusiak is ajándékoztak egymásnak ilyen szalmából készült kecskéket, melyekben szellemeket sejtettek. Ezek voltak hivatottak megvédelmezni a háztájiakat, illetve néhány esetben éppen szabadultak voltak tőle, ha ártó szellem volt a kecskében. Sokszor a falusiak öltöztek be kecskének, és jártak házról-házra, jókívánságokkal, ajándékokkal.

 Összességében a fent felsorolt szokásos közül ma is sok él, kisebb nagyobb változáson ugyan átestek, átszabták őket, de kitörölni az emberek emlékezetéből egyiket sem sikerült. Sokszor már nem tudjuk, mi is egy-egy hagyomány mögöttes tartalma, reméljük a fenti cikkből kicsit segítettünk kicsit feleleveníteni, felvilágosodni a témával kapcsolatban.

forrás:

http://web.tvnetwork.hu/vidaa/wic/yule/
http://heted76ar.hu/Yule/
http://www.irishfeet.hu/unnep/h_yule.html
http://galaktika.hu/yule-a-teli-napfordulo-unnepe/
https://asatruhun.files.wordpress.com/2015/07/julbocken-az-c3a9szaki-kecske-nyomc3a1ban.pdf