A szarvakról (agancsokról) már egy korábbi cikkben tettünk említést, most azonban szeretnénk ezt a témát kicsit jobban körüljárni. 

„A szarvak a természet őserejét jelképezik, mely a bika erejében vagy a támadó bivaly megállíthatatlan hatalmában fejeződik ki; mindaz a fenség és nyers életerő megnyilvánul benne, mely megérint minket, mikor megpillantjuk a királyi agancskoronájú szarvasbikákat a felkelő nap fényében.”  Igen fontos része a szarv szimbolikájának a megújulás, újjászületés, termékenység. Ez természeti megfigyelésekre lett alapozva: a szarvasok minden ősszel elhullajtják agancs-koronájukat, hogy tavasszal ismét újat növesszenek.

A szarvakkal rendelkező, istenségek jelentős szerepet játszottak a korai civilizációkban, kezdve Suméria erőteljes bikaistenségeinek misztériumától egészen az ősi Egyiptom kos és bika alakú istenségeiig; az antik világ szinte minden vallásának központi részében foglaltak helyet.
 A boszorkányság és általában a természeti vallások erős szimbolikával dolgoztak. A vadászat istene így természetesen a vadakra hasonlított, melyeknek az egyik fő jellemvonása az agancsa, vagy szarvai voltak.

A kereszténység térhódítását követően a régi pogány vallások az új vallás vetélytársai voltak. Mivel teljesen nem sikerült áttéríteni az embereket, ezért kezdtél el a régi vallások isteneit az új vallás ördögeiként ábrázolni. A természeti hit istene szarvakat viselt. Melynek következtében egyből a Sátánnal kezdték el azonosítani, a pogány követőit pedig a Sátán híveinek. (Érdemes kitérni arra, hogy maga a Sátán szó fokozatosan nyerte el a gonosz jelzőt, eredetileg a héber Ha-satan versenytársat, ellenfelet jelentett, ógörög fordítás révén került elő a diabolos, vagyis gonosz kifejezés.)

Lokit, a skandináv mitológia bajkeverő istenét (egyik csínyéről már tettünk említést, lásd: http://osiosveny.blog.hu/2016/12/25/yule_unnepi_hagyomanyok) gyakran ábrázolják szarvakkal, ennek az oka szintén az istenség démonizálása volt.

Érdemes megjegyezni a 8.-13. század idejének legrettegettebb harcosait, a vikingeket a mai napokig szívesen ábrázolják tülkökkel, szarvakkal ellátott sisakokban, azonban semmilyen történelmi lelet nem támasztja ezt alá. Innen már jogosan levonható a következtetés, hogy ennek célja valószínűleg a fentiekhez hasonlóan a félelemkeltés, elrettentés lehetett.

Számos istent, istennőt ábrázoltak szarvakkal a korai időkben, melyek felsorolásához több bejegyzés is kevés lenne, de összességében mindegyik hasonló jelentéstartalommal bírt. A termékenység, a fény, a megújulás, az erő jelképei, melyek mind pozitív, mágikus jelentéstartalommal vannak töltve.

Forrás:

http://www.berkano.hu/szarvak.html

Raymond Buckland: A boszorkányság Nagykönyve