Viking világkép, Skandináv világteremtés

Több cikkben is szóba jött már a skandináv mitológia, a téli napforduló, vagy éppen a december hatodikai és karácsonyi ünnepnapok kapcsán is. Ezért is szeretnék most az elejétől indulni, és ejteni pár szót a vikingek által elképzelt világteremtésről.

A kezdet kezdetén a világ egy feneketlen szakadékból, a Ginnungagapból állt. Két oldalán a Nifelheim (a jég birodalma) és a Muspelheim (a láng birodalma) magasodott. Hideg és meleg, Yin és Yang, északi megfelelői.  Utóbbiból kipattanó szikrák megolvasztották a jég birodalmát, a cseppekből Ymir óriás, majd Audumbla egy hatalmas tehén alakult ki. Míg a tehén a szakadék sós szikláit nyalogatta, addig Ymir a tején élt. Audumbla nyalta ki a sziklákból a következő élőlényt, Bure óriást, aki az istenek nemzéséért felelős. Ymir ez alatt alvs közben izzadni kezdett, bal hónaljából egy férfi és egy nő bújt elő, akik zúzmara-óriásokat nemzettek. Ezek az óriások idővel annyira elszaporodtak, hogy nem lehetett tőlük mozdulni a földön. Bure unokái elégelték meg ezt a helyzetet és agyonütötték Ymirt. A három isten Odin, Vile és Ve, asa-istenek voltak.

Ymir kiömlött vére végigsöpört a Földön, és magával ragadta az óriásokat. (Egyfajta özönvíz mitológia, mely szinte minden nemzet és vallás tanaiban fellelhető) Az áradatban Audumbla is halálát lelte. Az istenek Ymir testéből igyekeztek minél többet újrahasznosítani.  Véréből tenger, húsából termőföld, csontjából hegyek, fogaiból sziklák, hajából erdő lett. Oszlásnak indult testéből kibújt törpék közül négyet választottak ki, Észak, Dél, Kelet és Nyugat névvel illették őket, és kezükbe adták Ymir koponyáját, melyből így az égbolt lett. Muspelheim szikráiból csillagok, egy-egy marékból pedig a Nap és a Hold lett. Utóbbi kettőt díszes hintóval hordozták körbe, miközben két farkas, Skoll és Hate üldözőbe vette a hintót.

Egy napon az istenek a világot járva két fatörzset fedeztek fel, melybe életet leheltek. Ask (kőrisfa) és Embla (szilfa) nevet kapta a két fatörzs. (Ádám és Éva, más mitológiában)

Viking világkép.

A világ közepén Yggdrasil, az óriási kőrisfa magaslott, melyet világfa-ként is emlegettek. A fa szimbólum az egész mondavilágot átszövi. A világfa egyik gyökere Mimir óriás gondjaira bízott bölcsesség kútjáig nyúlt, a másik az örök fagy birodalmáig, az északi Nifelheimig ért, a harmadik Asgard, az istenek birodalma alatt terpeszkedett. Amíg Yggdrasil elég vizet és táplálékot kapott, a világot nem fenyegette veszedelem.  Az öntözésről három övőbe látó istennő, norna gondoskodott: Urd (a múlt), Verdante (a jelen) és Skuld (a jövő). Nagy tiszteletnek örvendtek, ítéleteikben az istenek sem kételkedtek. Ők mérték ki az újszülöttekre váró jót és rosszat, fonták sorsuk fonalát.

A világfára veszély is leselkedett, ugyanis gyökereit egy sárkány rágta, Nidhögg.  Közte és a fa lombja fölött köröző sas között egy mókus, Ratatosk futkározott, hírvivőként.

A legfelső ágakon, Asgardban az istenek, a középső ágakon Midgardban az emberek laktak. Asgardban volt Valhalla palotája, ahova a hősi halált halt harcosok jutottak, míg az ágyban, párnák közt elhunytak Helheimbe, Hel istennő birodalmába jutottak.

Az istenek kapcsán számos legenda és mítosz maradt fel, melyek több cikket érdemelnek, így az elkövetkezendőkben szeretnénk majd pár szóval kitérni a fontosabb istenekre, azok cselekedeteire is.